1808-1809-ben Gyöngyös városának 1619 adófizetője volt, ebből 21 fő volt zsidó vallású. 1815-ben a helyi zsidóság Heves vármegye közgyűléséhez fordult, kérve, hogy engedélyezzék zsinagóga építését. 1816-ban fel is épült az első zsinagóga Rabl Károly helyi építőmester tervei alapján. Az épületet már 1826-ban kibővítették, de sajnos az 1960-as években teljesen átépítették, és a gyöngyösi városi televízió központja lett. A klasszicista zsinagóga mellett magánházakban létesültek kisebb imaházak is. Az 1870-es években már a Status Quo és az ortodox közösségnek is felépült a zsinagógája, egymás mellett. Az 1917-es tűzvész után szükség volt új zsinagóga építésére a Status Quo közösség leégett zsinagógája helyett, ám ez már az első világháború után történt meg. Az 1929-ben kiírt pályázatot Baumhorn Lipót és veje, Somogyi György műépítészek tervei nyerték meg. Az új zsinagóga Magyarország második legnagyobb vidéki zsinagógája, Baumhorn legjelentősebb késői műve. Centrális alaprajzú, négy tornyos, kupolás épület, art deco és orientális díszítő motívumokkal. Az építészeti elemek és a tömegalakítás szempontjából az ókori kelet építészete és az art deco geometrikus díszítőelemei harmonikusan elegyednek. Ez a belső tér kialakítására is jellemző. 1959-ben az üresen álló épületet a MIOK eladta, és a legutóbbi időkig bútorbolt működött benne. 2020-ban döntés született a felújításról.
Forrás: Horváth László: A gyöngyösi zsidóság történe