Halason a 18. század közepéig csaknem kizárólag református vallású lakosság élt. A katolikus vallásúak betelepítése az 1766. évi helytartótanácsi döntés alapján kezdődött el, és olyan eredményes volt, hogy a 19. század végére a római katolikus lakosság száma meghaladta a reformátusokét. A zsidóság betelepülése az 1740-es évektől volt számottevő, a város vezetésének támogatásával. A Kiskunságban, főként Halason kaptak viszonylag korán fontos szerepet a zsidó kereskedők, az Alföldön elsősorban gyapjú-, bőr- és gabonakereskedelemmel foglalkoztak.
A kiskunhalasi zsidó hitközség 1857-ben önállósult, és még ugyanebben az évben engedélyt kértek a városi tanácstól zsinagóga építéséhez, amelynek munkálatai 1861-ben fejeződtek be. Kiskunhalas zsidó emlékeinek különlegességét az adja, hogy Magyarországon egyedül itt maradt meg jó állapotban és használatban a hitközségi épületegyüttes, a zsinagóga mellett a rabbilakás, a hitközségi székház, téli imaház, kántorlakás, a vágoda, a népiskola – csak a rituális fürdőt, a mikvét bontották le.
A halasi zsinagóga építészeti elrendezése az ortodox hagyományoknak és követelményeknek felel meg. Építészét nem ismerjük, tervek nem maradtak ránk. A kétszázhúsz férőhelyes eredeti zsinagóga csaknem hét évtizednyi működés után szűknek bizonyult, és 1939-ben döntés született bővítéséről, amelynek terveit Grósz Ferenc készítette el.
Az épület külsején klasszicizáló és romantikus stílusjegyek keverednek. Az utca felé néző hátsó homlokzatot erőteljes dupla párkányzat zárja, középen alatta az „Egyedül az Istennek” felirat olvasható. Négy egyszerű fejezetű féloszlop tagolja három részre a felületét, a két szélsőben csúcsíves, a középsőben körablak található. A dupla párkányzat az oldalhomlokzatokon is folytatódik, amelyek tagolásánál a hátsó homlokzat egyszerű fejezetű lizénái ismétlődnek, közöttük is csúcsíves ablakokkal. A belső udvarra néző főhomlokzat kettős párkányzatát négy vaskos pillér tartja, a középső kettő a falsíkból kissé kiemelkedik és timpanont hordoz. A két pillérpár elválasztó elemeket fog közre, amelyek két szintre tagolják ezeket a részeket, a tagolóelemben itt is körablakok nyílnak. A középső, bejárati rész szélesebb nyílású és nem tagolja elválasztó elem, ezzel is hangsúlyozva a bejáratot. A portikusz hátsó falát három csúcsíves ablak tagolja, és mindhárom homlokzati elemben egy-egy ajtó nyílik, a két szélsőhöz három-három lépcső vezet. Ez a kialakítás a kulcsa a homlokzat monumentális hatásának, egyszerűségében is hatásos megjelenésének. Az 1939-es átalakítások során sajnos olyan vízszintes elválasztó elemeket alkalmaztak, amik rontottak ezen a hatáson. Ezt a hatásromlás egy 1896-os fotóval való összehasonlításkor állapítható meg, amelyen az épület külseje az ókori görög templomok nemes egyszerűségét idézi. Ez a zsinagógatípus elsősorban az Alföldön terjedt el, néhány szép példája ma is áll, felújítva ugyan, de más funkcióval.
A homlokzat héber feliratának jelentése: „Ez a kapu az Örökkévalóé”, egyúttal az építés befejezésének 1861-es dátumát is jelzi. A két oldalkapun lehet a női karzatra feljutni. A főbejárat fölötti felirat („Szentek, emlékük, mint csillag ragyog - Ők elestek, Izrael feltámadt”) alatt, a kapu két oldalán márványtáblákon olvashatók a kiskunhalasi mártírok nevei. Az üvegablakokon az adományozók neveit őrizték meg, mellettük pálmaág, Mózes kőtáblái és a menóra motívumai díszítik a színes üvegeket.
A zsinagóga belső terének építészeti kialakítása megfelel az ortodoxia szabályainak. Az előtérben található a vörösmárvány rituális kézmosó. Innen tovább haladva jutunk a zsinagógai térbe, amelynek legfontosabb elemei a tórafülke és a tóraolvasó emelvény. A tórafülke klasszicizáló építményét a frigysátort jelképező kék és arany színű festett drapéria övezi. A frigyszekrényt a zsinagóga terétől arany és ezüst hímzésű brokát függöny választja el. A keleti fal mellett áll az előimádkozó állvány, az omed. Az ortodox előírásoknak megfelelően a mellvéddel körülvett tóraolvasó asztal a zsinagóga belső terének középpontjában helyezkedik el. A női karzat U alakban fogja körül a teret, magas rácsos mellvédje megfelel az ortodox előírásoknak.
A kiskunhalasi zsinagóga kegytárgyainak nagy része ránk maradt, átvészelve a holokauszt pusztítását. A két farúdra erősített tóratekercs arannyal hímzett vörös bársony védőburkolatát, a tóraköpenyt gazdag dekorációjú tóravért díszíti, valamint csengettyűs tórakoronák. Az ezüst tóramutatókat a tóratekercsen tartják. A kegytárgyak egy részét a hívők adományozták, egészen a közelmúltig gazdagították a zsinagóga felszerelését.
A hitközségi épületegyüttes része az iskolaépület, a zsinagóga épülete mellett álló, a telek sarkát elfoglaló egykori rabbilakás, illetve a téli imaterem is. Az iskola igen hosszú múltra tekinthet vissza, 1795-ben, bérelt helyiségben nyílt meg. 1856-ban a zsinagóga számára megvásárolt telken kapott végleges helyet, az ortodox izraelita elemi iskola beilleszkedett a város oktatási rendszerébe, az itt végzettek felvételt nyerhettek a református egyház által fenntartott helyi gimnáziumba. 1862-ig egy tanítót alkalmazott, 1868 után viszont már több képzett tanító állt rendelkezésre. 1893-ban elkészült az új, három tantermes iskola a régi helyén. A II. világháború után, 1946 szeptemberében ismét megnyílt és működött az izraelita elemi népiskola, de 1948-ban államosították, és az alsóvárosi iskolához csatolták. Ma zeneiskolaként működik.
A városban a civil társadalom erősödésével párhuzamosan számos izraelita egyesület jött létre és működött. A Chevra Kadisa egylet a legrégebbi, 1826 óta fennálló önszerveződő közösség volt, a 19. század közepétől jótékonysági, segélyező és önsegélyező intézmények fenntartása és működtetése volt a fő feladata.
A Hazkora egylet a zsidó vallási szabályok és szokások betartását segítette a temetkezések során, emellett a zsidó irodalom ismeretét kívánta előmozdítani. Működött betegsegélyező egylet, izraelita jótékony nőegylet, de a helyi izraelita lakosság egy része a városban működő más közösségekben is szerepet vállalt.
Az izraelita temető a 19. század elején jött létre, Halas 1864-es térképén már jelezték helyét, mindmáig változatlan a területe.
A kiskunhalasi izraelita templom jelenleg Bács-Kiskun megye egyetlen működő zsinagógája. Az udvar és környéke, amelyre a zsinagóga főhomlokzata, valamint a többi épület néz, szépen gondozott, fás-füves kertes térség, ma is közösségi események színhelye. Az aktív hitélet folytatásához a templom épülete és az átalakított téli imaház szolgál. A hitközség legfontosabb tevékenységének a hagyományok ápolását tartja: minden év júniusában megemlékeznek a holokauszt áldozatairól, rabbit és kántort hívnak az istentisztelet megtartására.
A közösség 2001-ben a hitközség alapításának 150 éves évfordulója alkalmából adta ki a „Legyen világosság!” című emlékkötetet, jeles szerzők közreműködésével, a város teljes körű támogatásával.
Irodalom: Klein Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1782-1918. Budapest, 2011.