A váci zsidóság történetének legkorábbi emléke az 1570-es évek elejéről származik, egy török összeírásban említik a "Zsidó utcát".
Kormos Szilvia összegyűjtötte és rendszerezte a váci zsidó temetők sírfeliratait, könyve megismerteti az olvasót a váci zsidóság, valamint az egykori ortodox és status quo hitközség temetőinek történetével. A történeti összefoglalóban ő is említi a fenti elnevezést, utalva arra, hogy zsidók ekkor még nem telepedhettek le a városban, de egy utcát kijelöltek számukra, ahol kereskedhettek. A 18. századtól a városhoz közeli Kosdon telepedtek le, és onnan jártak be Vácra. 1727-ben az összeírás három zsidó családot említett Vácon, ezt követően két évtizeden át nem történik említés róluk. Később elsősorban a protestáns főurak birtokain telepedhettek le Pest megyében. Althann Mihály Frigyes (1682-1734) váci megyéspüspök 1727-ben kitiltotta a zsidókat a városból, a források szerint ennek ellenére néhány család Vácon maradt, sőt az 1750-1760-as években máshonnan jött zsidók is kereskedtek a településen. A 19. század elejétől kezdve egyre több zsidó élt a városban, a helyi hatóságtól letelepedési engedélyt kérve. 1839-ben tizenhat bevándorló zsidót írtak össze, többségük családos volt. Jóllehet 1840-től élhettek a zsidók a szabad letelepedés jogával, ez nem mindig volt problémamentes Vácon sem, nem ritkán nagyon hosszú idő telt el a letelepedési kérelem elbírálásával.
Ugyanebben az évben már működött zsidó közösség Vácon, ahogy Kormos Szilvia is megjegyzi, a hitközség elnevezést csak 1851-től használták. Az első váci rabbi Neumann Adolf volt, aki már a hitközség 1840-ben történt hivatalos megalakulása előtt betöltötte ezt a tisztséget, s 1863 után Jeruzsálembe vándorolt. Vácon az elöljárók mellett működött jegyző, metsző és templomszolga is.
A szabadságharc 1849-es tavaszi hadjáratában a váci zsidóság is részt vett, Klapka tábornok seregében váci tábori rabbi szolgált, honvédek, altisztek is kikerültek a váci zsidóságból. 1852-től letelepedési díjat és türelmi adót kellett fizetniük a zsidóknak, ezek begyűjtése Grósz Lipót zsidóbíró feladata volt. 1850-ben elindult az oktatás, 1853-ban iskola is épült. 1844-ben létrejött a Chevra Kadisa, majd a betegeket ápoló, illetve szegényeket segítő egyesületek, később az ifjúsági és a nőegylet is.
Az első istentiszteleteket a Sáros (ma Széchenyi) utcai Pollák-féle házban tartották, 1850-től a Kratochvill-házban, ahol rabbilakást és imatermet is kialakítottak.
A neológ közösségből 1871-ben vált ki az ortodox, és külön létezett a status quo hitközség. Az ortodox hitközség 1882-ben építtetett zsinagógáját 1963-ban lebontották.
A 19. század második felében a váci zsidóság egyre gyarapodott, fontos szerepet kaptak a városi képviselő testületben, egyre többen voltak a virilisek, a legnagyobb egyéni adófizetők körében. A helyi gyáripar megteremtésében is jelentős volt a tevékenységük, a város ipari létesítményeinek nagy része zsidó családok munkájának eredménye. 1910-ben már Vác lakosságának tíz százalékát tette ki a zsidóság. A zsidó társasági élet színtere az 1872-ben alapított Merkur Egylet volt. 1939-ben a város iparosainak és kereskedőinek 37 százaléka volt zsidó. A hitközség elnöke dr. Neumann Adolf orvos, a rabbi Pollák Fülöp volt.
A váci gettót 1944-ben a zsinagóga körül jelölték ki, ahová több mint 1900 helyi, és 625 környékbeli lakost zsúfoltak össze.1944. június 29-én 1669 zsidót hurcoltak el Vácról, előbb Monorra, majd onnan július 6-án, 7-én és 8-án Auschwitzba – mindössze 224-en tértek vissza közülük.
A váci zsidó hitközség 1995. május 25-én alakult újra.
Zsinagógák Vácott
Az első váci (neológ) zsinagóga építésére 1853. január 15-én kértek engedélyt. Az Eötvös utcai zsinagógát a hitközség adományaiból kezdték el építeni 1861-ben. A terveket egy itáliai származású helyi építőmester, Alois Cacciari készítette el. Cacciarinak a váci egyházközséghez tartozó tóalmási Szent András katolikus templom javítási munkáihoz készített terve maradt fenn a Váci Egyházmegyei Levéltárban, „Alois Cacciari Zimmermeister in Waitzen” domborpecséttel. Születési és halálozási dátumát nem ismerjük, váci lakos volt ugyan, de a környéken is sokat dolgozott. Több mint fél évszázadon át foglalkozott épületek kivitelezésével, tagja volt az 1867-ben megválasztott városi képviselőtestületnek, s az 1877. évi virilisek (legnagyobb adófizetők) listáján a hatvanadik helyet foglalta el. A zsinagóga legelső rabbija Ullmann Frigyes volt.
A szabadon álló zsinagógaépület téglalap alaprajzú, fő- és hátsó homlokzata oromfalas, hosszanti oldalai mentén egy-egy karzattal két szintre osztott teremzsinagóga. A főbejárat a nyugati oldal felől nyílik, az oromfalat, melynek tetején a mózesi kőtáblák állnak, nyolcszögű pillérek osztják háromtengelyesre, középtengelyében a félköríves lezárású kapuval, fölötte kerek ablakkal, a két oldalsó tengelyben egy-egy félköríves lezárású magas ablakkal. Ugyanilyen három ablak tagolja a déli hosszfalat is. A főhomlokzat kerek ablaka alatt vörös márványtáblára vésett, Mózes harmadik könyvéből származó idézet olvasható („Szentélyemet féljétek.”). A főhomlokzat lábazata és főpárkánya egyaránt erőteljes, magas, utóbbi alatt fogazatos díszítés látható. A középső bejárat volt a férfiaké, a nők a két oldalhomlokzati, rögtön a főhomlokzat sarkai után nyíló ajtókon közlekedhettek.
A zsinagóga belső terét három oldalról női karzat veszi körül. A karzatra vezető két lépcsőház a két oldalsó főhomlokzati rész mögött található. Az épület középrésze dongaboltozatos, a mélyített, a tóraszekrényt tartalmazó tórafülke félköríves, bélletes kiképzésű. A hátsó homlokzat külsején ez afféle kisebb félköríves szentélyként jelenik meg. A belső tér falfelületeit geometrikus mintájú ornementális festés borította, ebből sajnos csak töredékek maradtak fenn. A karzat fagerendázatát öt-öt fordított palmettafejezetes, dupla öntöttvas pillér támasztotta alá.
A zsinagóga építése 1864-ban fejeződött be. Típusát tekintve a Ludwig Förster (1797-1863) által tervezett, 1854-1858 között épített Leopoldstädter Tempel mintáját követi, és bár jóval egyszerűbb és kevésbé díszített, hatásához viszont nem fér kétség. Förster épülete mintaadó volt egészen a század végéig, és ez más magyarországi példákon is észrevehető. Ilyenek a vácinál három évtizeddel később, 1895-ben épült makói ortodox zsinagóga, és a Hans Petschnigg által 1897-ben tervezett, szerkezetében és felépítésében hasonló, részleteiben jóval díszesebb szekszárdi zsinagóga. A váci épület így a magyarországi romantika mellett az egyik legfontosabb közép-európai minta együttes hatását mutatja.
1944-ben a zsinagóga a váci gettó központja volt, a váci zsidók deportálását követő napon német katonák és nyilasok összetörték a berendezési tárgyakat, és munkaszolgálatosokkal elégettették azokat.
A második világháború után még folytatódott a hitélet a rossz állapotú zsinagógában, egészen 1962-ig. 1978-ban a városi tanács megvásárolta az épületet a MIOK-tól hatszázezer forintért. Ezt követően egy ideig ÁFÉSZ raktárként használták, ami tovább rontott az állapotán. 1980-ban készült egy helyreállítási és átalakítási tanulmányterv, amely azonban átépítéseket és változtatásokat tartalmazott, ám szerencsére végül nem valósult meg. Az épület és környezete elhanyagolt volt, a mellette álló egykori iskolaépületben városi óvodát nyitottak, a szomszéd telken pedig úgy építettek emeletes lakóházat, hogy annak garázslejárója belenyúlik a zsinagóga telkébe, aminek következtében csak egy keskeny ösvényen lehet körbejárni. Ekkor már romosként említették a leírások a zsinagógát, melynek teteje beszakadt, folyamatosan beázott, a falak bedőltek több helyen.
1998-ban Turai János, a hitközség elnöke százezer forintért visszavásárolta a már bontási engedéllyel rendelkező zsinagóga épületet és telkét, és a Váci Zsidó Hitközség tulajdonába adta. Kártalanítási összegekből és pályázati forrásokból a Mazsihisz és a Széchenyi terv támogatásával 1999-ben megkezdődött a rekonstrukció, amely 2003-ra fejeződött be. Új tetőszerkezet készült, felújították a homlokzatokat és a nyílászárókat is. A belső felújítás következett ezután, amely egyszerű és szép kivitelezésű enteriőrt eredményezett. 2008. június elsején Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi vezetésével megtörtént a zsinagóga avatásának ünnepélyes szertartása.
Irodalom.
Dr. Váradi István Attila: Vác zsidó emlékei. Honismeret, 2003. május, 68-74. o.
Kormos Szilvia: A váci zsidó temetők. Hungaria Judaica 24, Budapest, MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2010