Bauer Sándor azon kevés hivatásos fotós közé tartozik, aki a háború utáni zsidó élet eseményeit fényképezte. Nem mondhatjuk, hogy munkásságának legfontosabb sorozatai a Magyarországi Izraeliták Országos Központjának ünnepélyes eseményeiről készült felvételek, mégis a hazai zsidó közösségi élet pótolhatatlan vizuális dokumentumai.
A legkorábbi, 12 évesen készített képe Bauer Lipótné „Éva” fonál és függönyboltjának kirakata, a fortepan.hu-n több ezer másik fotója mellett látható. A gyerek Bauer Sándor családja a holokauszt áldozata lett, ő is csak édesapja önfeláldozásának köszönhetően élte túl a nyilasok Dunaparton leadott sortűzét. A családi legenda szerint a reménytelen helyzetből a kilábalást egykori dadusának, és egy utcán talált fényképezőgépnek köszönheti. Nem tudjuk, hogy ez a gép azonos a Speed Graphic kamerával, amit 1947-es képen látunk a kezében, de tény, hogy alig 16 évesen már a kommunista párthoz kötődő film és dokumentációs irodának, a MAFIRT-nak a fotóriportere. A cég hamarosan Magyar Távirati Iroda néven az állami hírügynökség lett, ahol Bauer változatos témákon dolgozhatott: kampányeseményeket, felvonulásokat és az épülő új rendszer hétköznapjait vidám és harsány propaganda fotókon örökítette meg. A képeken komoly politikusokat, bizakodó és szorgos embereket, épülő városrészeket és gyárakat, színházi és táncbemutatókat látunk. Hiába szolgálta a párt érdekeit, 1950-ben őt is kitelepítették Budapestről, karrierje megszakadt. 1953-ban térhetett vissza a fővárosba, 1956-ig szabadúszóként dolgozott.
Az 1956-os forradalomról kb. 200 felvételt készített, aminek egy része elmondása szerint az ún. Fehér könyvekbe, a megmozdulásokat tendenciózusan ellenforradalomként bemutató kádári propagandakiadványokba kerültek, a másik részüket Bauer állítólag anyósánál rejtette el. A képek nem kerültek elő. 1957-ben a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátás című magazinjánál helyezkedett el, ahol negyven éven keresztül szórakozó, szálloda- és vendéglátóipari témájú intézményeket és eseményeket fotózott. A lap a Kádár-korszak növekvő árubőségét és gasztronómiai, üdülési szolgáltatásait reklámozta.
A párt és állami megrendelések mellett a Mazsihisz elődje, a MIOK is foglalkoztatta. Az erős állami kontroll alatt működő szervezet, a zsidó felekezetek egyesítésének 10. évfordulóján ünnepi ülést tartott a Síp utca 12. szám alatt található székházában. Az akkori enteriőrt és a megjelent hitközségi tisztségviselőket láthatjuk viszont Bauer képein. Az ötvenes évek végén a holokauszt áldozatainak emlékére szervezett ún. mártír megemlékezéseken is fotózott, például az 1959. szeptember 27-i munkaszolgálatos emlékmű felavatását a Kozma utcai temetőben.
Bauer Sándor tekintélyes hagyatéka több mint húszezer negatív kockából áll. A fotós utolsó éveiben közreműködött a saját és más, mára elfeledett MTI fotóriportek személyének és anyagának feldolgozásában.
Források:
https://mandadb.hu/cikk/1020909/A_kamera_mogott_Bauer_Sandor
https://index.hu/fortepan/2016/03/28/aki_jo_kavera_vagyik_megpihenhet_a_kubai_presszoban/