Mose Vorhand makói ortodox főrabbi a vészkorszakban
Makón a vészkorszak idején a neológ mellett jelentős ortodox közösség élt, 1944 áprilisában 1179 lelket számlált. Mose Vorhand Nyitrán született 1862-ben, 1912-től volt a makói ortodox hitélet vezetője. A városban nagy jesivát (tanházat) tartott fenn, amelyben rendszerint hetven–száz bocher tanult. A német megszállás után a rendőrségen feljelentették, hogy angol kémeket bújtat. A háború alatt az Erdélyből Makóra helyezett Somogyi Lajos detektív rendkívül brutális módszerekkel hallgatta ki. A nyolcvankét éves, idős rabbit megverték, hajánál, szakállánál fogva ütlegelték. Paskesz Fülöp, az ortodox hitközség vezetője a karjában hozta ki a rendőrség épületéből a szinte eszméletlen főrabbit. Sérülései olyan súlyosak voltak, hogy hittestvérei a fővárosban lévő zsidó kórházba vitették, hátha tudnak segíteni rajta, azonban 1944. június 8-án elhunyt. Bár a halál oka egyértelmű volt, a tisztiorvos azt a halottvizsgálat során szívelégtelenségben határozta meg.
A főrabbi testét nagy nehézségek árán – mivel a zsidóság akkor már nem utazhatott – Makóra szállították. A helyi közigazgatás vezetői nem engedték meg az akkor már gettóba zárt híveknek, hogy Vorhand Mózes temetésén részt vegyenek. Csupán a család és a minjenhez szükséges férfiak lehettek ott a temetésén. A gyászoló tömeg csak a gettó határáig kísérhette rabbiját. Az utca végén nem volt palánk, rendőrök és csendőrök állták útját a gyászolóknak. Az ortodox közösséget a temetés után néhány nappal deportálták a városból. A deportálás szörnyűségeit szellemi vezetőjük elvesztése tovább fokozta. A majd’ kétezer főnyi makói zsidóságból ezerkétszázan soha nem tértek vissza.
Mose Vorhandot cadikként (igaz ember) és csodarabbiként tisztelik. Halála előtt ugyanis azt üzente híveinek, hogy tudja: hatalmas tragédia vár a zsidóságra, de közben fog járni a Teremtőnél, hogy minél többen túlélhessék azt.
A makói zsidóságot a szegedi gyűjtőtáborba vitték, végül többüket innen nem Auschwitz-Birkenauba, hanem ausztriai munkatáborokba deportálták, ahol nagyobb esélyük volt a túlélésre. Bár a veszteségek nagyok voltak, sok ortodox család visszatért Makóra.
Ma a városban nincs hitközség, a világ számos pontjára kivándorolt ortodox–hászid hívekben azonban tovább él a makói származás tudata: virtuális „makói” közösségeket hoztak létre és megalapították a Makói Zsidók Világszervezetét. Mose Vorhand sírja fölé házat („sátor”/ohel) emeltek, és halálozási évfordulóján (jorcájt) Makón tartanak világtalálkozókat. Vorhand Mózes sírja ma a haszid–haredi közösség egyik fontos zarándokhelye.