Kéthly Anna budapesti munkáscsaládban született. A polgári iskola elvégzése után korán elkezdett dolgozni, mellette állandóan képezte magát, megtanult németül és angolul. 1913-ban lépett be a Tisztviselők Szakszervezetébe, 1917-ben pedig a Szociáldemokrata Pártba. Az 1922-es országgyűlési választásokon került a parlamentbe, Slachta Margit után ő volt a második női képviselő az országgyűlés történetében. A két világháború közötti korszakban az egyre fogyatkozó MSZDP frakcióban végig sikerült megtartania mandátumát. Kéthly nem volt zsidó, de hitt a polgári emancipációban, az egyenjogúságban és visszautasította a kisebbségekkel szembeni diszkriminációt. A nácik hatalomra kerülése után, a németek erősödő magyarországi befolyása ellen nemzeti összefogást sürgetett. Mindig felemelte szavát a zsidók megbélyegzése ellen, hevesen érvelt a zsidók elleni törvénykezés vitáiban, és Bajcsy-Zsilinszky Endre kisgazdapárti képviselővel együtt ítélték el az 1942-es délvidéki vérengzést. A két párt a következő évben megállapodást kötött, abban a reményben, hogy a háború után közösen teremtik meg a demokratikus Magyarországot. Azonban ez nem így történt.
Kéthly okos érvei leperegtek az antiszemita kormánypárti képviselőkről, akik a zsidók visszaszorításától és ellehetetlenítésétől remélték saját sorsuk javulását és Hitler támogatását a magyar revíziós törekvésekhez. 1939. márciusában az ún. második zsidótörvény vitájában hangzott el emlékezetes beszéde, amelyben először az érvényben lévő Trianoni békeszerződés szövegéből olvasta fel a kisebbségekről szóló részt, hangsúlyozva, hogy azok a külföldre került magyarok jogainak védelmét is szolgálják. A zsidók hátrányos megkülönböztetését azonban kisebbségként és a többségi társadalom egy csoportjaként egyaránt ellenezte:
„Ha nem kisebbség a zsidóság, akkor nincs jogunk kivételes intézkedésekre, ha pedig kisebbség, akkor veszedelmes példa törvénybe iktatni ezeket a kivételeket és példát adni azoknak, akikre ezek a szabályok éppen olyan kötelezőek, mint reánk, hogy ezeket a szabályokat fel lehet rúgni.”
Próbálta elmagyarázni, hogy az állítólagos zsidókérdés más, valós problémákról – választói reform, földreform, szociálpolitikai intézkedések – tereli el a figyelmet, melyek a zsidók vagy zsidó származásúak kiiktatásával nem fognak megoldódni. Ugyancsak felhívta a figyelmet, hogy egyéni sérelmek miatt antiszemita törvényeket hozni, vagy azokat eltűrni cseppet sem méltányos, ellenben nagy mértékben felelőtlen dolog.
„Rá akarok mutatni végül is, hogy egy nagy világkatasztrófa az, ami kibontakozóban van előttünk. Tudom, hogy igen sokan bíznak abban a csodában, abban az általános összeomlásban, amelybe minden gonoszság bele fog fulladni. Én szeretném, én kívánnám, és óhajtanám, hogy egy ilyen általános összeomlás ne jöjjön és valamiféle más módon tudjuk és iparkodjunk megoldani azokat a kérdéseket, amelyek a zsidókérdésnél, az állítólagos zsidókérdésnél sokkal jobban szorongatják és sanyargatják a magyar életet. Én azt hiszem, mégis szebb volna, ha azt az átmeneti időt, amíg mégis valami kialakul Európában és az egész világon, a valódi belső bajok enyhítésére fordítanánk, és akár rosszabb, akár jobb kor jön a világra és a világban erre a kicsiny Magyarországra is, akkor találjon itt megerősödött ipari és mezőgazdasági népességet, amely el tudott helyezkedni, s amely a maga munkahelyein megbecsülést és anyagiakban is kifejeződő elismerést kapjon a munkájáért. A belső bajoknak ez az enyhítése nem a zsidótörvénnyel történhetik, hanem egy becsületes és tisztességes választójoggal, egy kiadós szociálpolitikával és – elsősorban kellett volna említenem – egy valódi, egy lényeges és alapos földreformmal. (Úgy van! Úgy van a szélsőbaloldalon.)
Szinte kétségbeejtő az a közöny és az a nemtörődömség, amellyel ezek felett a kérdések felett a zsidókérdés által megszállott tudatlanok elsiklanak. Keresem néha miért? És találkozom olyanokkal, akiknél ez lelki defektus, egy zsidótól valamikor sérelmet szenvedték és az egész zsidóságon kell emiatt bosszút állniok. Látjuk a konkurrensre fenekedőket, a zsákmányra lesőket és látjuk közöttük természetesen azokat, akiknek ez a mesterséges köd arra való, hogy mögötte seregeiket felvonultassák.”
Látnoki erejű volt megjegyzése a dicstelen törvényeket szülő elvakult honatyák háború utáni felelősségre vonásának részlegességéről – elég, ha Horthy Miklós büntetlenségére gondolunk –, és az ország könyörtelen kifosztásáról, a lakosság nélkülözéséről és szenvedéseiről.
„Talán mosolyra derítő, ha annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az ártatlanok üldözése előbb-utóbb megbosszulja magát, csak az a szörnyű sors fenyeget minket, hogy ez a bosszú nem a zsidótörvény szellemi szülőit fogja érni, hanem az ország népességét, annak minden dolgozóját és ennek a veszedelemnek elhárítása végett tiltakozom a törvényjavaslat megszavazása ellen.”
A törvényt, mint tudjuk, megszavazták és a háború végéig még számos diszkriminatív rendelet látott napvilágot egészen a tömeges deportálásokig és a lakosság terrorizálásáig. Kéthly Anna az 1944-es német bevonuláskor illegalitásba vonult, Nógrád megyében bujkált hamis papírokkal, ott érte a felszabadulás. 1945-ben az MSZDP frakcióvezetője és az országgyűlés egyik alelnöke lett. Támogatta a magyarországi zsidók izraeli kivándorlását, amiért Izrael állam kitüntetéssel jutalmazta. Mivel ellenezte a kommunista párttal való szoros együttműködést, majd 1948-ban a pártegyesülést, pártbéli legfőbb ellenlábasa, Marosán György elérte, hogy kizárják a pártból.
Hiába vonult vissza 60 évesen a közélettől, 1949-ben letartóztatták, és csak az 1953-ban megalakult Nagy Imre-kormány intézkedése nyomán került szabadlábra. Az 1956-os forradalom idején visszatért az MSZDP élére, azonban Nagy Imre második kormányának mindössze egy napig lehetett államminisztere. A szovjet bevonulást követően az emigrációt választotta, Belgiumban élt, és ott is halt meg 1976-ban.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9thly_Anna
https://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/kislex/biograf/kethly.htm
https://cultura.hu/aktualis/130-eve-szuletett-kethly-anna/
https://www.szombat.org/archivum/kethly-anna-a-masodik-zsidotorveny-ellen