A Schey család már évszázadok óta Nyugat-Magyarországon élt. Az eredetileg Morvaországból áttelepedett felmenők az Esterházy herceg birtokán fekvő Lakompakon (ma: Lackenbach, Ausztria) kaptak lakhelyet. II. József türelmi rendeletét kihasználva Schey Izrael kereskedő és Mózes fia 1785–1786 körül költözhettek be az addig számukra tiltott helynek számító szabad királyi városba, Kőszegre. A családnak a zsinagóga telke volt az első ingatlana, amelyet sikerült a vétel után tartósan birtokolnia. Új tulajdonukat részben lakóházként (két új szobával), részben pedig egy nagyméretű raktár építésével a terménykereskedésük egyik bázisává tették.
A kőszegi zsidó közösség létszáma az 1850-es években meghaladta a 150 főt, szükségessé vált az önálló hitéleti tevékenység feltételeinek megteremtése. 1852-ben megalakították a hitközséget, addig a rohonci (ma Rechnitz Ausztria) közösséghez tartoztak, ugyanebben az évben adták át a temetőt, amelyet Schey Fülöp édesapja emlékének ajánlott. A zsinagóga építése azonban jóval nagyobb összeget igényelt, saját erőből nem tudták megoldani. Schey Fülöp nemcsak anyagiakkal, hanem a szervezés nagy részének saját kézbe vételével is segítette az építkezést. Ő kérhette fel a tervezőt is, akinek személye máig ismeretlen. A zsinagóga 1859. április 8-án már biztosan tető alá került. Korabeli beszámoló szerint az összes költség 20 000 forintra rúgott. A centrális, kéttornyos, kupolás épületet gazdag ornamentális falképdísze is különlegessé teszi. A zsinagóga 1945 után évtizedekig üresen állt, állapota egyre romlott, már a lebontás fenyegette, végül azonban 2021-ben sikerült befejezni műemléki helyreállítását.
Forrás: Söptei Imre: A kőszegi zsinagóga. Múzeumcafé 2022/1-2.