Sörensen Béla fényképész 1895 és 1923 között Pápán üzemeltetett műtermet. Pápa környéki zsidó lányokat megörökítő fotója óhatatlanul a helyi zsidóság sokrétű történetét és forrásanyagát idézi. Az ismeretlen pápai zsidó lányokról készült fényképbe sűrűsödik az elmúlt évtizedek két fontos, a zsidó közösségek életét más-más perspektívából bemutató heroikus munka „összeolvasása” egy különleges múzeumi tárggyal, a pápai Bikur Holim adománykönyvével.
A zsidó közösségek a Holokausztot megelőző időszakban számos szociális, kulturális és oktatási feladatokat ellátó egyesületet tartottak fenn. Pápán a 19. század végén 13-14 zsidó egylet működött. Az iparilag és kereskedelmileg a 18. században gyorsan fejlődő Pápa a Habsburg Birodalom tartományaiból érkező zsidóság számára vonzó letelepedési helynek bizonyult. 1745-ben a száz főre becsülhető zsidó közösség már aktív szerepet játszott a város életében. A pár évvel később született földesúri védlevél a zsidók számára cenzus fejében jogokat biztosított, emellett lefektették a hitközség működésének alapelveit. A széles körű jogosítványok elősegítették a hitközség számbeli és anyagi gyarapodását. A 19. század közepére Pápán alakult ki a Dunántúl egyik legjelentősebb lélekszámú zsidó közössége, akik a városban 1846-ra az ország akkor harmadik legnagyobb zsinagógáját építették fel. Beilleszkedésük a városi élet kulturális, ipari szövetébe a 20. század fordulójára teljessé vált, a rendi kiváltságok megszűnése és az 1867-es törvények adta teljes egyenjogúság következtében. A Perutz textilgyár, a Lepnik-féle szövőüzem, a Boskovitz pipa- és cserépkályhagyár, a Wittmann gőztéglagyár, Kohn József cementárugyára nemcsak a legnagyobb üzemek, hanem a város legnagyobb adófizetői is voltak. A kereskedelem jelentős részét zsidó üzletek bonyolították. 1938-tól a zsidó származásúak fokozatosan kiszorultak az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a helyi közélet, az igazságszolgáltatás, a szellemi élet és a sport területéről. Ez nagy változást jelentett, hiszen korábban fontos szerepet játszottak a város életének ezen területein is. A német megszállást követően Pápa és a környékbeli járások 3600 fős zsidó lakosságát gettóba zárták, 1944. július elején deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. A Soát túlélő pápaiak többsége 1956-ban emigráltak az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába és Izraelbe.
A zsidó egyesületek közül a legfontosabb Pápán is a Chevra Kadisa, a Szent Egylet volt, amelynek feladata a betegápolás, a temetések megszervezése, a helybéli és átutazó szegények támogatása volt. Már a hitközség megalakulásakor (1749) létezett, s kórházat is tartott fenn a városban, ahol nem csak a zsidó közösség tagjait ápolták. Az 1770-ben alapított pápai Bikur Holim (Beteglátogató Egylet) adománykönyve Grünbaum Béla sopronkeresztúri zsidó kereskedő révén került a Néprajzi Múzeumba, 1913-ban. Az egyleti könyv első bejegyzése 1829-ből való. A könyv zsebecskékkel ellátott lapokból áll, ezeken héber betűvel, ábécé sorrendben szerepelnek a közösség adományozó tagjai. Az adományt szombaton vagy ünnepnapokon tették, mivel ilyenkor tilos volt pénzzel foglalkozni, pénzhez nyúlni, kis cetliket helyeztek az adományról a zsebekbe. Más forrásokból ismert, hogy a pápai egylet a 19. század végén 200 körüli tagsággal rendelkezett, 1894-ben 80 beteg embert segített.
Hogyan szólaltatható meg az adománykönyv és hogyan kapcsolódhat(na) a Sörensen fotón látható lányokhoz? Az unikális, Magyarországon egyedülálló adománykönyv többrétegű feltárása segítségével a pápai zsidóság egyes tagjainak család- és élettörténete bontakozott ki. A zsebeken látható héber és jiddis nevek átírása után azt két korábbi kutatás anyagával olvastuk össze. Először a Jakab Réka által feldolgozott 1848-as összeírás névjegyzékéből (foglalkozás, életkor, feleség neve, gyerekek neve, esetenként a foglalkozás szerepelt) kerestünk azonos neveket, életkorokat és fésültük össze az adománykönyvben szereplők névjegyzékével. Ezt követően a Gyekiczki András által létrehozott, a pápai zsidó közösséget családtörténeteken keresztül bemutató "Elfeledett szomszédaink" kiállítás anyagából indult visszafelé a nyomozás, azt kerestük, hogy mely családok vezethetőek vissza a pápai egyleti könyv taglistájához. Ily módon a majd 200 éves könyv lapjain szereplők ma is élő leszármazottjaival találtuk meg a kapcsolatot. Többek között a cementüzemet létrehozó Kohn József, vagy a városban orvosként praktizáló Weltner Sándor családjához. Az adománykönyvben szerepel az 1931-ben Pápára költöző Pserhofer Sámuel orvos, emellett Karinthy Frigyes nagyapja, Kohn Lipót órásmester is. Ugyanígy a zsebek egyikén találjuk Kovács László nagyapjának nevét is. Kovács (Kohn) László orvosként dolgozott Rómában, ahol 1939-ben Hermann Göring öccsének, Albertnek a feleségéhez hívták. Kérte Göringet, hogy mentse fel orvosi feladata alól, mert nem tud szóba állni azzal, akinek bátyja felelős a német zsidóság szenvedéséért, mire Albert Göring közölte vele, hogy őt nem érdekli a politika. Végül szoros barátság alakult ki közöttük. Albert Göring többször segítette a zsidók menekítésében barátját, és magát Kovácsot is megvédte Róma német megszállásakor. Vajon valahol a zsebecskéken ott vannak az ismeretlen pápai vagy Pápa környéki lányok felmenői is?