A nagykőrösi zsidóság a kereskedelem révén kapott egyre fontosabb szerepet a városban, s a létszámuk növekedésével felmerült a zsinagóga építésének szükségessége. 1830-ban harminc zsidó család adózott a városban, 1844-ben már hetvennégy. 1817-ben itt hangzott el először magyar nyelvű zsinagógai beszéd az első épület avatóünnepségén. A helyi zsidóságnak igen jelentős szerepe volt a város polgárosodásában, bankokat alapítottak, vállalkozásokat indítottak.
Az első zsinagóga az 1911. évi földrengés során súlyosan megsérült, ezért le kellett bontani, új zsinagóga építésére azonban csak az első világháború befejeztével gondolhatott a város zsidó közössége. Ekkor megvásároltak telket, a lebontott régi zsinagóga helyét pedig eladták. Az új zsinagógát Molnár Lajos, egy helyi építész tervezte, az építkezés közadakozásból valósulhatott meg. Az avatóünnepség 1925 augusztusában volt, ahol beszédet mondott Hevesi Simon, a budapesti Dohány utcai zsinagóga rabbija.
1944-ben a zsinagóga a gettó része volt, a zsidó közösség mintegy 451 tagját ide hurcolták a deportálásukat megelőzően.
A zsinagóga épületének műemléki helyreállítása megtörtént, szép példája az art deco-ba hajló késő-szecesszió stílusának. Külsején orientális hatások is megmutatkoznak, a homlokzatok sztalaktitboltíves nyílászárásain, az oldalhomlokzatok kettős ívein, amelyekben az ablakok két sorban helyezkednek el, illetve a főkapu kiképzésén, díszítőmotívumain, az egyiptomias féloszlopokkal. A főhomlokzat két bástyaszerű alacsony tornya, az épületnek az ókori keleti szentélyekhez hasonló tömegformálása, a pártázat motívuma jól illeszkednek az art deco ízléséhez. Mindez megtalálható a belső tér kialakításánál és dekorációjánál is. Rendkívül szép, egyedi, harmonikus hatású épület született az új zsinagóga tervezésekor, amely ma is a helyi zsidó közösség tulajdonában van, 2017-18-ban újították fel.