Tőry Klára így fogalmaz Székely Aladár jelentőségéről: „A világszínvonalat …Székely Aladár portréművészetében érte el a magyar fényképezés.” Zsidó családban született Gyulán. A szakmát hivatásos fényképészektől tanulta, először a Dunky fivéreknél Kolozsvárott, később pedig Budapesten. Az 1890-es években Gyulán és Orosházán dolgozott, majd a századfordulón Budapestre, a Mária Terézia tér (ma Horváth Mihály tér) 1. szám alatt nyitott műtermet. Székely saját művészi célját így fogalmazta meg Írók és művészek című albumában (Budapest, 1914): „Új szempontokból az arcképfotografálást művészi feladatok szolgálatába állítottam és az életnek, a valóságnak, az emberek egyéniségének jellemző igazságait igyekeztem szemmel, fénnyel és képpel reális portréimba felfogni és a jövőnek megóvni.” A fényképészeti portré nemzetközi jelentőségű megújítója volt.
Legismertebbek a 20. század elején készült portréi, melyek a magyar művészeti élet kiemelkedő alakjait ábrázolják. Ezek a fotók az Írók és művészek című albumában jelentek meg. A Nyugat írógárdájának tagjait is fényképezte. Ady Endre különösen nagyra becsülte művészetét, Székely számos mell- és egész alakos képet készített róla. Ady halálát követően adta ki azt az albumot, amelyben hét eredeti Ady-arckép található, és amelyhez Móricz Zsigmond írt előszót.
Fotókat készített Karácsonyi János: Békés megye története (Gyula, 1896) című monográfiájához.
Gyula városa 1966-ban Székely Aladár-emlékdíjat alapított.
Forrás: E. Csorba Csilla: Székely Aladár, a művészi fényképész. 1870-1940, Budapest, 2003
https://maimanohaz.blog.hu/2013/01/14/szekely_aladar_1870