Terézváros zsidó emlékei – Botlatókövek

2022-02-03

Basics Beatrix

A mai Terézváros zsidó emlékeihez a botlatókövek is hozzátartoznak. Az emlékezés kövei, valójában macskakőre rögzített tízszer tíz centiméteres réztáblák, amiket a nácizmus áldozatainak egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Gönter Demnig német szobrász 1994-ben mutatta be az első csoport ilyen követ a kölni evangélikus Antoniterkirchében, majd Köln utcáin helyezte el őket, engedély nélkül, így aztán bírósági eljárást indítottak ellene. De a projekt folytatódott, a következő akció 1996-ban Berlin Kreuzberg negyedében, az Oranienstrasse-n zajlott, itt 51 követ helyezett el. 1997-től már hatósági engedéllyel folytatódott a kövek elhelyezése, ebben az évben 600 kő került a helyére, és immár nemcsak Németországban, hanem szerte Európában. Németországon kívül elsőként Ausztriában, a Salzburg melletti St. Georgenben helyeztek el köveket, az Osztrák Holokauszt Emlékszolgálat kérésére, a Jehova Tanúi felekezet nácik által elpusztított tagjai emlékére. Magyarországon 2007. április 27-én helyezte el Günter Demnig az első botlatókövet Budapesten, a Ráday utca 5. számú épület előtt. A ma már összesen ötvenezernél is nagyobb számú botlatókövek elhelyezéséhez jelenleg is a szobrásszal kell felvenni a kapcsolatot, neki kell az elhelyezés árát, 110 Eurót kifizetni, és a helyi önkormányzat engedélye is kell hozzá. Magyarországnak sikerült e téren is – negatív értelemben – egyedivé válnia: nálunk szedtek fel elsőként botlatókövet, 2012 szeptemberének végén, a kő kihelyezésének másnapján, a XII. kerületi Greguss utca 9. szám előtt. Magyarországon eddig 17 városban kerültek a járdákba botlatókövek, 197 darab összesen (Kisvárda, Mátészalka, Pécs, Újfehértó és Zalaegerszeg köveiről sajnos nincsen adatunk). A VII. és a XIII. kerületben található a legtöbb, Terézváros csak utánuk következik, kilenc botlatókövet találhatunk itt.

Az írás eredetileg a Múzeumcafé 11. évfolyamának 57. számában jelent meg.

Basics Beatrix: Terézváros zsidó emlékei. In.: Múzeumcafé. 11. évf. 57. szám 116-137. p.