A Terézváros egyik legfontosabb utcája, a zsidónegyed főutcája a Király utca volt. Ma a déli oldala az Erzsébetvároshoz, az északi Terézvároshoz tartozik. Szinte minden ház történelmi emlékeket hordoz, lakóik egykoron a politikai, gazdasági, kulturális, vallási élet jelentős résztvevői voltak, mégis ennek ellenére, s azt a tényt is figyelmen kívül hagyva, hogy az épületeket jórészt jeles építészek tervezték mindkét kerület önkormányzata elhanyagolja az utca házait. A rombolás a sokkal inkább jellemző, a pusztulásnak (és pusztításnak) engedése, semmint a védelem, a megőrzésre törekvés. Amióta pedig „bulinegyeddé” vált a terület, ez a folyamat még inkább fölerősödött. Az agyontöredezett „díszburkolaton” turisták hadai áramlanak, az elfeketedett kövekre sok éve rakódik a piszok, az üzletek helyett szinte már csak vendéglátóhelyeket találhatunk, a házakról, az utcáról semmit sem tud meg, aki itt végigmegy, holott ez lenne a legkevesebb, amit turisztikai szempontból adhatnánk.
Az alábbiakban – ha nem is a teljesség igényével – példákat találhatunk a fentebb leírtakra.
Király utca 2-4.
Az 1863-ban emelt földszintes épületet a következő évben négyemeletessé alakították. A földszinten működött a Cheszed Neurim Betegsegélyező Egylet imaháza és a Herzl család által üzemeltetett kávéház, valamint az Anker Biztosító Társaság Rt első magyarországi fiókja. A Biztosító Társaság 1907-ben új székház építését határozta el, így a házat lebontották és Alpár Ignác tervei szerint felépült a hatalmas, díszes palota, Pest egyik meghatározó épülete. Itt élt egy ideig Szondi Lipót (1893-1986) pszichiáter, valamint számos művész, közéleti személyiség is.
Király utca 6.
1809-ben már állt egy emeletes ház a telken, ekkor alakították ki két lakásból az orosz pogromok elől Pestre menekülő lengyel és galíciai haszid zsidók az első zsinagógájukat. 1833-ban átépítették a házat, 1839-ben a hitközség szegényházat és kórházat hozott itt létre. 1840-ben egy újabb emeletet építettek rá, az íves kapukeretre ekkor került a Hermészt ábrázoló zárókő. Az 1870-es években egy fényképész műterem is nyílt itt, amelyben Linderhoffer Vilmos (1838-1901) működött, majd a híres fényképész páros, Doctor Albert (1825-1888) és Borsos József (1821-1883) követték őt 1879-ben. 1888-ban Pisztory Jakabné Simonyi Anna vette meg a házat, és Hubert József, valamint Móry Károly építőmesterekkel átalakíttatta. Itt lakott 1894-től dr. Grünwald József orvos, Bielitz Bertalan nyomdász (1879-1893 között nyomda is működött az épületben), és Baumhorn Lipót építész, számos magyarországi zsinagóga tervezője. Az épület több átalakítást követően ma szállodaként funkcionál.
Király utca 8-10.
A ma Central Passage névvel ellátott épületegyüttes helyén korábban három bérház állt. A 8. szám alatti kétemeletes házat 1888-ban emelték, a földszinten működött Sternberg Józsefné héber nyelvű könyveket és rituális tárgyakat áruló üzlete. A 10. számú ház 1873-ban épült, 1891-ben Frank Adolf rabbi, a Budapesti Ortodox Izraelita Hitközség, az Ortodox Országos Iroda, és a Jeruzsálemi Magyar Kolél elnöke vette meg. A Paulay Ede utcára néző harmadik házat is 1873-ban építették, 1892-ig itt lakott Zwack József, az Unicum likőrgyár alapítója.
Király utca 12.
1812-ben építtette Gömöry Károly patikus, Pollack Mihály terve alapján. 1837-ben újabb emeletet húztak rá, Hild József terve szerint. A házban működött a Szentlélek patika, de a lakások többségét a Pesten megtelepedni szándékozó zsidó családok bérelték. Ebben az épületben élt Jakobovics Fülöp, az 1805–ben alapított Zsidókórház főorvosa.1839–ben ő kezdeményezte, hogy a zsidó közösség petícióval járuljon a magyar országgyűlés elé. 1840–ben az országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amelynek eredményeképpen zsidóknak is lehetett ingatlantulajdona. Jakobovics a Magyar Izraelita Kézmű és Földművelési Egyesület egyik létrehozója, majd nyolc éven át az elnöke volt. E házban élt Brill Sámuel Löw pesti rabbi is.
Király utca 14.
E házban élt Reich Koppel Károly (1838-1929) királyi tanácsos, felsőházi tag, Budapest ortodox főrabbija. A földszinten nyílt cukrászda tulajdonosa, Freund Sándor 1909-ben átépíttette a házat, Ágoston Emil tervei szerint. A két belső udvarral rendelkező szecessziós épületben működött Weisz Sándor nyomdája.
Király utca 16.
A több telken, korábbi házak lebontásával az 1870-es években épült Dobler bazárnak hívott átjáróház első emeletén működött a Titen Emesz nevű zsidó ortodox imaház, itt élt Tenczer Pál (1836-1905) politikus, a Magyar Izraelita Egyesület és a Magyar Izraelita című hetilap alapítója. 1975-ben lebontották a passzázst, a Paulay Ede utcára néző rész kivételével, és egy érdektelen külsejű, az utcaképbe nem illő irodaházat emeltek a helyén.
Király utca 36.
A három emeletes klasszicista bérházat Medetz József dohánykereskedő és felesége Herzberg Matild építtette 1846-47-ben, Hild József terve alapján. A házban született Petschauer Attila (1904-1943) kardvívó, két olimpián is a bajnok kardvívó csapat tagja. Miután a versenyzést befejezte, újságíróként dolgozott Az Est lapoknál. Munkaszolgálatosként Ukrajnába került, ahol a legújabb kutatások szerint hadikórházban halt meg. Itt működött a Zionista Központi Iroda is. Már jó ideje bedeszkázott ablakokkal, lelakatolt kapuval várja az épület a teljes pusztulását, holott mind várostörténeti, építészettörténeti, kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű.
Paulay Ede utca 33.
1833-ban készült el Pollack Mihály terve alapján az egyemeletes, két udvaros épület, amelynek második emeletét 1861-62 között Wieser Ferenc terve szerint alakították ki. 1898-tól itt élt Groszberg Lipót (1869-1927) rabbi, az „Allgemeine Jüdische Zeitung” és a „Zsidó Újság” ortodox felekezeti lapok alapítója és főszerkesztője. A pesti klasszicista építészet e jelentős emlékével is az történt, ami az egykori Terézváros, a mai VI. és VII. kerület sok más épületével, 1994-ben omlásveszélyre hivatkozva kiürítette az önkormányzat (a helyreállítás helyett), majd különféle, meg nem valósult tervek után ma romkocsmaként működik.
Bajcsy-Zsilinszky út 5.
A Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítvány (KAFEA) vette meg az 1878-ban felépült négyemeletes házat, és helyére 1929-ben emelték az új bérházat. Itt élt Hevesi Simon (1863-1943) rabbi, az Országos Rabbiegyesület elnöke, az OMIKE alapítója, a Magyar Zsidó Szemle, és más folyóiratok szerkesztője.
Míg a Király utca a kereskedelem utcája volt, az egykori Sugárút, az Andrássy út a reprezentativitást képviselte. Egymás után épültek szebbnél szebb palotái, jeles építészek tervei alapján, a legkiválóbb mesterek készítették belső dekorációjukat, formálták részleteiket.
Andrássy út 9.
Brüll palota, Brüll Ármin nagykereskedő építtette Kalina Mórral. A családtagok közül ismertebb Brüll Alfréd (1876-1944), az MTK (és még számos sportszövetség) elnöke, akit a palotából hurcoltak el, és Auschwitzban ölték meg.1997-ben Eric van Egeraat tervei alapján építették át az ING székházává.
Andrássy út 12.
Krausz Lajos (1844-1905) királyi tanácsos, politikus, országgyűlési képviselő által építtetett bérpalota. A földszinten lévő kávéház a Nyugat körének törzshelye volt, a lap egyes számait itt szerkesztették.
Andrássy út 15.
A Pulitzer palotát 1881-ben Feszty Adolf építette, az egyre bővülő család az 1952-es államosításig volt a palota lakója.
Andrássy út 16.
A palotát Dr. Loisch Ede, ügyvéd, bankár építtette. 1912-től báró Wolfner József, a Singer és Wolfner Rt tulajdonosa vette meg, itt lakott, és a cég székháza is az épület volt, egészen az aradi utcába történő költözésig. A magyar irodalom, képzőművészet, kultúrapártolás egyik legfontosabb helye volt ez az épület.
Andrássy út 20.
Kauffmann Dávid (1852-1899), az Országos Rabbiképző Intézet tanára és könyvtárosa lakott itt, halála után itt őrzött kiemelkedően értékes könyv- és kézirat gyűjteményét az örökösök a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának ajándékozták.
Andrássy út 23.
Wahrmann palota, Wahrmann Mór (1832-1892), Pest-Lipótváros országgyűlési képviselője a drezdai Oppenheim palota mintájára építtette. A család története tragédiák sora: Wahrmann Mór mindkét fia öngyilkos lett később, lánya morfiumfüggőként halt meg fiatalon, még halála előtt adta el a palotát. A Freund Vilmos által tervezett épület rekonstrukciója 2008-ban történt meg.
Andrássy út 27.
A Fischer-Sonnenberg palota 1881-85 között épült, Bukovics Gyula terve szerint. Itt élt Baracs Károly (1868-1929) királyi tanácsos, a Budai Izraelita Hitközség elnöke.
Andrássy út 33.
A Nagymező utca sarkán álló Fuchs palota volt a Sugárút elsőként megépült palotája. Több hitközségi elnök (például Fonféder Mózes, aki a békéscsabai hitközség elnöke volt) élt itt, valamint a későbbi Andrássy úti paloták építészei közül számosan.
Andrássy út 35.
A Tafler palota, Gutfreund Manó 1887-ben megnyitott Union kávéháza révén vált híressé, 1912-ben Mandl Albert megbízásából szállodává alakították.
Andrássy út 43.
A Brüll palota építtetője Brüll Miksa (1836-1890) terménykereskedő, Hollandia főkonzulja volt, itt élt az egész kiterjedt család. A harmincas években Schwarz Andor földbirtokos vette meg a házat, szintén egész családja itt lakott. Később a harmadik emeleten alakították ki a 24 szobás „Kóser Panziót”-t, az első emeletre pedig az „Esti Kurír” liberális pártlap szerkesztősége költözött.
Andrássy út 45.
A palota földszintjén 1905-ben nyitotta meg Weisz Gyula és Weisz Richárd a japán Kávéházat, amelynek második fénykora az 1928-1944 közötti időszak volt, ekkor Kraszner Menyhért (1883-1948) volt a tulajdonosa. József Attila neki dedikálta a „Külvárosi éj” egy példányát, azzal, hogy Kraszner majdnem olyan kávés, mint amilyen költő ő. 1942-ben a zsidótörvények miatt el Krasznernek kellett adnia a kávéházat, amelyet a háború végét követően újranyitott, de két hónap után be is zárt, mivel az akkori körülmények között nem tudta működtetni.1951 óta lett könyvesbolt. Jelenlegi állapota még a legenyhébb kifejezést alkalmazva is szomorúnak mondható, és ez sajnos nem egyedülálló az Andrássy út épületei vonatkozásában.
Andrássy út 93.
Az „Architektonische Studienblätter aus Budapest: eine Sammlung der schönsten Façaden und architektonischen details der in der Neuzeit in Budapest ausgeführten öffentlichen und privaten Bauten” című albumban Hermann Oskar Rückwardt (1845-1919) porosz királyi és bajor királyi udvari fényképész homlokzati részletfotóját találhatjuk a Herzog palotáról, amelyet, ahogy a kötet címe is megfogalmazta, a legszebb köz- és magánépületek egyikének tartották. Az erkély felett 1885-ös építési dátum látható, a tervező Ray Rezső Lajos (1845-1899) svájci építész, Budapesten letelepedve számos fontos köz- és magánépület megvalósítója volt. E palotában volt látható a páratlan értékű Herzog gyűjtemény mintegy 2500 műtárgya. Herczog Mór Lipót (1869-1934) haláláig itt élt. A KEOH (Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal) működött itt a későbbiekben, ma luxus irodaház.
Lendvay utca 13.
Mauthner Alfréd király gazdasági főtanácsos, terménykereskedő és felesége, Weiss Elza, Weiss Manfréd lánya élt itt a gyerekeikkel. Nekik sikerült az utolsó pillanatban elhagyniuk az országot, és Svájcon keresztül Portugáliában, majd Amerikában letelepedni. Jelenleg az Ódry Árpád Művészotthonnak ad helyet az épület.
Munkácsy Mihály utca 5-7.
A pesti zsidó közösség 1867-ben alapított leányárvaháza volt itt egykoron, 1937-ben Hajós Alfréd tervei szerint átépítették, ma már nyomokban sem őrzi eredeti alakját. 1944-ben még árvaházként használták. Az 1990-es években a zsidó hitközség az épület tulajdonjogát elcserélte a Révay utca 16. szám alatti épületre, amely a Bálint Háznak ad otthont.
A Király utcát és az Andrássy utat elhagyva belső Terézváros házai közül nagyon sok őriz zsidó emlékeket. Ezekből válogatva megemlítendő például a Jókai tér 8. számú, Strasser Izidor (1860-1924) jeles műgyűjtő által 1896-97-ben építtetett bérház. A Jókai tér 10. számú épületet, a Teltsch Ármin (1872-1925) nagykereskedő által építtetett szecessziós bérházat Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, 1912-ben készült el, földszintjén az Edison Filmszínházzal, amely később Apolló Kabaréként működött. Rosenberg Adolf kereskedő bérháza 1888-ban épült a Paulay Ede utca 53-ban, a földszinten 1907-ben nyílt meg Strasser János „Ámor” nevű kávéháza.
A Liszt Ferenc tér 3. szám alatt báró Wodianer Albert (1818-1898) királyi tanácsos, országgyűlési képviselő palotája 1889-ben épült, 1937-ben bontották le, ötemeletes társasházat emeltek a helyén. A Liszt Ferenc tér 5. szám alatt áll az Abeles Zsigmond borkereskedő által építtetett bérház, amelynek legfelső emeletén lakott Dr. Bródy Ernő (1875-1961) ügyvéd, publicista, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Demokrata Polgári Párt elnöke, a magyarországi zsidóság egyik prominens alakja a két világháború között, Bródy Sándor unokaöccse. Itt lakott Goldberger Imre nagykereskedő, a Párisi Nagyáruház Rt tulajdonosa.
A Nagymező utca 8. szám alatti telket, az ott álló korábbi épülettel 1909-ben vette meg Ernst Lajos (1872-1937) műgyűjtő, és 1912-re épült fel a ma meglehetősen rossz állapotban lévő bérház, Pest első ötemeletes épülete. A földszinten Budapest akkor legnagyobb mozija (ma színház), az emeleten saját gyűjteményének múzeuma, a tetőtérben műteremlakások voltak találhatók. A belső tereket a korszak legkiválóbb művészei – Rippl- Rónai József, Lechner Ödön és mások – díszítették. Ernst 1937-es öngyilkosságát követően még működött a múzeuma, 1945 után egy ideig a BÁV bútorüzlete volt, majd 1953-tól a Műcsarnok kiállítóhelye lett. Szomorú fordulat, hogy 2013-tól már nem viseli alapítója nevét az intézmény.
A Nagymező utca 19. szám alatt 1896-ban épített Eisler bérházban lakott – sok más nevezetes lakó mellett – 1915-tól Wigner Antal (1870-1955) és felesége Einhorn Erzsébet. Itt élt gyermekkorában fiuk, Wigner Jenő (1902-1995), az 1963-ban Nobel díjjal kitüntetett fizikus, aki 1919 tavaszán hagyta el Magyarországot családjával együtt, s bár 1925-ben hazajött egy időre, végül életének java részét Princetonban töltötte.
A Jókai utca 1. szám alatti telket 1840-ben vásárolta meg közadakozásból a Pesti Izraelita Hitközség, hogy kórházat építtessen itt. Az alapkőletételnél József nádor is jelen volt. 1890-re a kórház szűknek bizonyult, egy orvos vette meg a fővárostól és a lebontott épület helyére 1895-re négyemeletes bérházat építtetett. Raoul Wallenberg (1912-1947) a svéd követség irányításával 1944. augusztus 6-án vette bérbe a ház első és második emeletét, itt működött egyik irodája, és a két szinten a menleveleket kapott családok laktak, több száz ember. 1945. január 7. éjjelén egy nyilas alakulat 320 embert vitt el innen a Városház utca 14. szám alatti kerületi Nyilas Ház pincéjébe. A nőket, öregeket, gyerekeket, nyolcvan embert a gettóba szállítottak, a nyilas pártszékházban maradt 240 embert több napi kínzás után a Duna partról a folyóba lőtték.
Az írás eredetileg a Múzeumcafé 11. évfolyamának 57. számában jelent meg.
Basics Beatrix: Terézváros zsidó emlékei. In.: Múzeumcafé. 11. évf. 57. szám 116-137. p.