Az 1871-ben alapított Mintarajziskola lett az az intézmény, amely a magyarországi zsidóság számára a legkönnyebben elérhető volt, ha művészeti tanulmányokat kívántak folytatni. Külföldön – elsősorban Bécsben, Münchenben majd Párizsban – is lehetséges volt ez, a költségek azonban jóval magasabbak voltak, s az állami vagy felekezeti ösztöndíjak csak később jelentettek anyagi segítséget.
Az 1870-es évektől elsősorban az arcképfestészetet terén működtek zsidó származású festők. A kiegyezés és az emancipáció változást hozott: egyre több műfajban jelentkeztek, a kiállításokon időről-időre bemutatkoztak. Bruck Lajos, Knopp Imre, Skutetzky Döme, Basch Gyula, Halmi Artúr, Bihari Sándor, Kunffy Lajos életképei mellett Kaufmann Izidor a vallásos zsidóság mindennapi életének ábrázolását választotta állandó témául. Nemcsak a kiállításokon történő bemutatkozás, de a képeladások terén sem mutatkozott különbség a zsidó származású festők és a többiek között, és egyre több hivatalos, állami, vagy éppen uralkodói megrendelésben részesültek. Benczúr Gyula 1883-ban induló mesteriskolájának kiváló zsidó növendékei voltak, mint Bruck Miksa, Glatter Gyula, Jávor Pál, Márk Lajos, Magyar-Mannheimer Gusztáv vagy Tornai Gyula.
A Sugár úti Régi Műcsarnok, majd az 1896-ban megnyílt Hősök terén álló épület, illetve később az Erzsébet téren felépített Nemzeti Szalon számos zsidó művész kiállításának volt a helyszíne. Egyre jelentősebb lett a zsidó nagypolgári műgyűjtő réteg (Herzog Mór, Kohner Adolf, Nemes Marcell, Wolfner József és mások), akik a vásárlások mellett ösztöndíjakat is alapítottak.
Az 1897-es műcsarnoki tavaszi tárlaton kiállított zsidó képzőművészek szerepléséről így számolt be az Egyenlőség:
"Manapság alig van Európában nevesebb műtárlat, melyen a zsidóhitű művészek jelentékeny részt ne vennének. Az idei tavaszi tárlaton is egész kis gárdája szerepel azon zsidóhitű magyar művészeknek, akik Őfelsége tegnapi látogatása alkalmából legmagasabb tetszését és elismerését nagyban kiérdemelték. Így megszólításával tüntette ki a király László Fülöpöt, ki hamarosan odasorakozott legjelesebb arczképfestőink sorába. … Vajda Zsigmond színpompás amorettjeit is hosszasabban szemlélte, magát a művészt pedig bemutattatta magának. Hasonló tetszésben részesült Ligeti Mór fiatal szobrászunk ’Évája’, és a bemutatott művésznek megelégedését fejezte ki.
Márk Lajos ’Lelkiismeretfurdalás’ czímű képét szemlélte ezután hosszasabban a király. … Őfelsége dicséretét fejezte ki a művész előtt. Fényes Adolf kitűnő jellemző erővel megfestett ’Czívódás’ czímű képe láthatóan mulattatta a királyt. ’Igen sikerült, eredeti kép’, szólt a bemutatott művésznek. Knopp Imre madonna képét meleg elismerésben részesítette. ’Nagyon szép a festménye’, szólt. Grünwald Imre ’Lóri’ czímű festményét, úgyszintén Knopp madonnáját megvette. Faragónak a Borsszem Jankó-ból ismert karikaturái előtt vidáman nevetett a király. ’Szilágyi és Wekerle kitűnően vannak karrikírozva’, szólt."
A 20. század eljöttével újabb irányok és lehetőségek nyíltak a zsidó művészek előtt – a párizsi magánakadémiák látogatása révén a nemzetközi avantgárd élvonalába kerültek.